Hagymát szagolt a miniszterelnök?
Mindenekelőtt leszögezem, hogy őszinte részvétem mindazoknak, akik elvesztették családtagjaikat a monori vasúti szerencsétlenségben. Én tudom, hogy mi a gyász, gyermekemet vesztettem el 1987-ben, a szocialista honvédség halva adta vissza nekem Őt. Nagyon sokat sírtam, mint ahogy minden bizonnyal Önök is, akik most vesztették el szeretteiket. A sírás magánügy, a sírás a gyász hangja, megilleti a közeli hozzátartozót. A távolabbi tragédiákkal kapcsolatban részvétet érzünk. Őszinte részvétet.
Most még a miniszterelnökünk is elpityeredett. Először arra gondoltam, hogy sajnálja Önmagát, mert le kell mondania, hiszen uralkodása kudarcok és tragédiák véget nem érő sorozata, aztán kiderült, hogy nem mond le. Azután arra is gondoltam, hogy tehetetlenségében sír, mert már tenni kellene valamit, hogy ne szaporodjanak az emberi tragédiák, ideje volna kormányozni, rendet csinálni, és nem csak böszméskedni, de kiderült, hogy erről szó sincs. Arra is gondoltam, hogy netán megsiratta lemondott miniszterét, aki magára hagyta ebben a nehéz órában, de erről sem volt szó. Az igazság az, hogy miniszterelnökünk lelket mutatott fel. Róla, ezután, nem mondhatják, hogy lelketlen, hiszen megsiratta a tragikusan elhunyt honfitársainkat. Nekem - őszintén szólva - megnyugtatóbb lett volna, ha miniszterelnökünk - pityergés helyett - keményen, férfiasan következtetéseket von le, és határozott cselekvésre ragadtatja el magát, (Pl. megszilárdítja a közbiztonságot, biztonságosabbá teszi az általa (is) lepusztított vasúti közlekedést, a lepusztított ország élhetővé tételéről már nem is beszélve.)
Tehát a miniszterelnöknek lelke van. Na de miért éppen most? Mert nem volt ám mindig lelke neki! Pl. nem volt lelke, amikor lelketlenül kampányolt a külföldre szakadt honfitársaink magyar állampolgársága ellen, és 20 millió románnal riogatott. Elhagyta a lélek akkor is, amikor, miután beismerte, hogy évekig csak a lábát lógatta, és nem csinált semmit, gyorsan nekiállt szétverni (bocsánat: megreformálni) az egészségügyet, szellemi fogyatékosokat zavart ki a bezárt OPNI-ból az utcára, a pusztulásba. Időseket hozott életveszélyes helyzetbe azáltal, hogy az egekig vitte a gyógyszerárakat, és nem sírt, egy könnyet sem ejtett, amikor - leépítvén az Országos Mentőszolgálatot, - az infarktusos beteg a késedelmes mentés miatt halt meg. Elhagyta a lélek akkor is, amikor Szögi Lajos tanár urat a gyermekei szeme láttára verték agyon, no meg akkor is, amikor ócska mameluk rendőrsége embereket taposott meg és kínozott meg, maradandó sérüléseket okozva 2006. október 23-án. Sőt - „miazhogy nagyonis”, nemhogy nem sírt „szegény lélek”, hanem belelövetett a békés tömegbe, egyelőre csak gumilövedékkel. A kilőtt szemeket sem siratta meg. Elhagyta nagy lelke akkor is, amikor azon a nevezetes viharos augusztus 20-án három ember halt meg kebelbarátja és KISZ-es társa felelőtlensége miatt. Nem sírt, és barátját sem rúgta ki páros lábbal mondjuk répát szedni, pedig a földeken mindig van munka. Nem tudom, hogy érző lelkű miniszterelnökünk sírt-e akkor, amikor az általa Afganisztánba küldött tűzszerészek közül ketten is meghaltak. Megsiratta-e azt a sok idős falusi embert, akiket rablóbandák gyilkoltak meg az elmúlt két évben országszerte. És folytathatnám a sort…. Most viszont csoda történt. A miniszterelnök megtalálta a lelkét. Mostantól kezdve majd más lesz. Őt nézve elérzékenyülnek majd az idős mamák, akik Feriben a fiaikat látják. Sok félrevezetett, naiv ember fog felnézni rá, mint egy bálványra, hogy lám, mekkora lélek is ez a Feri. (És majd azt is pontosan fogják tudni, hogy választáskor hová tegyék az X-et).
Én viszont úgy látom, hogy miniszterelnökünk előadta élete nagy monológját, elővezette a „Gyurcsány egy mélyen érző lélek” című reklámparódiát, amely sajnos nagyon aljasra sikeredett, mert akárhonnan is nézem, emberi tragédiákból kíván magának politikai tőkét kovácsolni. Maradt tehát az, ami lényege, miniszterelnökünk maga a megtestesült lelketlenség. Honnan van akkor a sírás? Megfejtettem. Minden bizonnyal Gyurcsány hagymát szagolt!
(Magyarországi Jogsértettekért Egyesület)
Mindenekelőtt leszögezem, hogy őszinte részvétem mindazoknak, akik elvesztették családtagjaikat a monori vasúti szerencsétlenségben. Én tudom, hogy mi a gyász, gyermekemet vesztettem el 1987-ben, a szocialista honvédség halva adta vissza nekem Őt. Nagyon sokat sírtam, mint ahogy minden bizonnyal Önök is, akik most vesztették el szeretteiket. A sírás magánügy, a sírás a gyász hangja, megilleti a közeli hozzátartozót. A távolabbi tragédiákkal kapcsolatban részvétet érzünk. Őszinte részvétet.
Most még a miniszterelnökünk is elpityeredett. Először arra gondoltam, hogy sajnálja Önmagát, mert le kell mondania, hiszen uralkodása kudarcok és tragédiák véget nem érő sorozata, aztán kiderült, hogy nem mond le. Azután arra is gondoltam, hogy tehetetlenségében sír, mert már tenni kellene valamit, hogy ne szaporodjanak az emberi tragédiák, ideje volna kormányozni, rendet csinálni, és nem csak böszméskedni, de kiderült, hogy erről szó sincs. Arra is gondoltam, hogy netán megsiratta lemondott miniszterét, aki magára hagyta ebben a nehéz órában, de erről sem volt szó. Az igazság az, hogy miniszterelnökünk lelket mutatott fel. Róla, ezután, nem mondhatják, hogy lelketlen, hiszen megsiratta a tragikusan elhunyt honfitársainkat. Nekem - őszintén szólva - megnyugtatóbb lett volna, ha miniszterelnökünk - pityergés helyett - keményen, férfiasan következtetéseket von le, és határozott cselekvésre ragadtatja el magát, (Pl. megszilárdítja a közbiztonságot, biztonságosabbá teszi az általa (is) lepusztított vasúti közlekedést, a lepusztított ország élhetővé tételéről már nem is beszélve.)
Tehát a miniszterelnöknek lelke van. Na de miért éppen most? Mert nem volt ám mindig lelke neki! Pl. nem volt lelke, amikor lelketlenül kampányolt a külföldre szakadt honfitársaink magyar állampolgársága ellen, és 20 millió románnal riogatott. Elhagyta a lélek akkor is, amikor, miután beismerte, hogy évekig csak a lábát lógatta, és nem csinált semmit, gyorsan nekiállt szétverni (bocsánat: megreformálni) az egészségügyet, szellemi fogyatékosokat zavart ki a bezárt OPNI-ból az utcára, a pusztulásba. Időseket hozott életveszélyes helyzetbe azáltal, hogy az egekig vitte a gyógyszerárakat, és nem sírt, egy könnyet sem ejtett, amikor - leépítvén az Országos Mentőszolgálatot, - az infarktusos beteg a késedelmes mentés miatt halt meg. Elhagyta a lélek akkor is, amikor Szögi Lajos tanár urat a gyermekei szeme láttára verték agyon, no meg akkor is, amikor ócska mameluk rendőrsége embereket taposott meg és kínozott meg, maradandó sérüléseket okozva 2006. október 23-án. Sőt - „miazhogy nagyonis”, nemhogy nem sírt „szegény lélek”, hanem belelövetett a békés tömegbe, egyelőre csak gumilövedékkel. A kilőtt szemeket sem siratta meg. Elhagyta nagy lelke akkor is, amikor azon a nevezetes viharos augusztus 20-án három ember halt meg kebelbarátja és KISZ-es társa felelőtlensége miatt. Nem sírt, és barátját sem rúgta ki páros lábbal mondjuk répát szedni, pedig a földeken mindig van munka. Nem tudom, hogy érző lelkű miniszterelnökünk sírt-e akkor, amikor az általa Afganisztánba küldött tűzszerészek közül ketten is meghaltak. Megsiratta-e azt a sok idős falusi embert, akiket rablóbandák gyilkoltak meg az elmúlt két évben országszerte. És folytathatnám a sort…. Most viszont csoda történt. A miniszterelnök megtalálta a lelkét. Mostantól kezdve majd más lesz. Őt nézve elérzékenyülnek majd az idős mamák, akik Feriben a fiaikat látják. Sok félrevezetett, naiv ember fog felnézni rá, mint egy bálványra, hogy lám, mekkora lélek is ez a Feri. (És majd azt is pontosan fogják tudni, hogy választáskor hová tegyék az X-et).
Én viszont úgy látom, hogy miniszterelnökünk előadta élete nagy monológját, elővezette a „Gyurcsány egy mélyen érző lélek” című reklámparódiát, amely sajnos nagyon aljasra sikeredett, mert akárhonnan is nézem, emberi tragédiákból kíván magának politikai tőkét kovácsolni. Maradt tehát az, ami lényege, miniszterelnökünk maga a megtestesült lelketlenség. Honnan van akkor a sírás? Megfejtettem. Minden bizonnyal Gyurcsány hagymát szagolt!
(Magyarországi Jogsértettekért Egyesület)