A szocilibsi lakájmédia megint ürített. Ezúttal azoknak az anyáknak a fejére, akiknek gyerekeit a kommunisták likvidálták, és akik merték félteni még élő gyerekeik jővőjét.
Múlt év november 11.-én a Magyarországi Jogsértettekért Egyesület szervezésében mintegy 80 fő fekete ruhás édesanya vonult fel, akiknek gyermekeit sorkatonai szolgálatuk alatt megölték, és akik jogot éreztek arra, hogy még élő gyermekeik jövőéért való aggódásuknak hangot adjanak A megmozduláson részt vett Wittner Mária fideszes képviselő-asszony is.
A megmozdulás képei és Pozsár Jánosné beszéde megtalálható az Egyesület honlapján: www.maje.hu.
Megyesi Gusztáv, „wurlitzer” díjas papirkapirgáló agytekervényeibe ebből vajmi kevés ment át, és az alábbi böffenetet jelentette meg az ÉS-ben múlt év novemberében (Az ÉS természetesen - színvonalának megfelelően - helyet biztosított a fércnek) .
„Pozsárné
Múlt hét végén hetven gyászoló asszony indult el a déli harangszóra a Bazilika elől, hogy körbejárják a várost, így emlékezvén a Kádár-rendszer alatt, sorkatonai szolgálat közben elhunyt fiaikra, egyszersmind tiltakozván a "közjogi méltóságokká vált gyilkosok ellen". Útjuk során a Földművelésügyi Minisztérium boltíve alatt is megálltak, ahol Pozsár Jánosné rögtönzött beszédet tartott. Ebben elmondta, hogy a ma uralmon levők semmiben se különböznek az egykori rákosistáktól, "ma véresre verik fiainkat, kilövik a szemüket, szétverik a fejüket, összetörik a bordáikat, s aki ellenük van, az nem más, mint fasiszta csőcselék, ezt mondta 56-ban Gerő is".
Ezután szegfűket és krizantémokat hajigáltak a Parlament elé, majd hazamentek.
Na most magára valamit is adó újságíró ebből már egy nyolcsoros glosszát se ír, annyira telítődött az efféle beszédekkel, annyira immúnissá vált, s valószínűleg azért, mert ezek a szavak, hogy kommunista, hazaáruló, gyilkos, az égvilágon semmit se jelentenek, maximum annyit, mint mikor az ember azt mondja a buszmegállóban, hogy b'meg, majd megvakarja a micsodáját.
Hanem Pozsárné mégiscsak a Magyarországi Jogsértettekért Egyesület nevű szervezet, a gyászoló anyák vezetője volna. Pozsárné fiát is még 1987-ben a budaörsi laktanyában most már csaknem teljes bizonyossággal lelőtték, ám azóta se tudni, hogy kik és miért. Nem kell ahhoz az embernek hasonló tragédiát átélnie, hogy megértse és elfogadja, hogy ez életre szóló traumát okoz mindenkiben. Pozsárné a történtek után már sohase lehetett az a Pozsárné, aki előtte volt. A fia ügyére tette fel hátralevő éveit, civilként még a Honvédelmi Minisztériumban is dolgozott a kilencvenes évek elején, minden héten róla szólt a sajtó, aztán nagy csend következett. Most aztán hetven asszony élén felbukkant újra, hogy elhunyt fiaikra emlékezzenek, a már idézett szavakkal.
Az én kérdésem nem az, hogy szabad-e szörnyülködni Pozsárnén, aki persze nem állította egy szóval sem, hogy személyesen a Gyurcsány nevű, közjogi méltósággá vált gyilkos lőtte főbe a fiát, ámbár, ha valaki evvel állna elő, nyilván hajlana rá, hogy elhiggye. Még csak az se érdekel, hogy áldozat-e ő, amennyiben a mai Magyarországnak legalább a fele már hosszú ideje szinte kiköveteli az efféle beszédeket, a demagógiát, a végletekig való leegyszerűsítését mindennek, ami az útjába kerül, s most már a halálnak is: emitt gyilkosok, hóhérok, amott a romlatlan nép, a fiaink, akik mi vagyunk, áldozatok, akiket a végén megölnek.
Ahhoz, hogy például Wittner Mária mára már a puszta megszólalásával lejárassa egész ötvenhatot, azt a benyomást keltve az utókorban, hogy ötvenhat főszereplőinek az IQ-ja is nagyjából enynyi volt, kellett a fogadókészség is. Wittner Mária ma a parlamentben ül, s maga se tudja, hogy miért. Mécs Imrét azért nem sorolom ide, mert ő nem hős, sőt, éppen ő árulta el ötvenhat ügyét, amennyiben halálraítéltként is életben maradt, mégpedig nyilván azért, mert átállt, különben ugye, miért nem akasztották fel. Igaz, hogy Wittner Mária is életben maradt halálraítéltként, ám az övé más eset, mert őt azóta a kádári rendszert egymaga lebontó (sőt, alighanem az ötvenhatos forradalmat is kirobbantó) örökös miniszterelnök, államférfi kérte fel képviselőnek.
Mondom, nem ez a kérdés. Hanem, hogy miért van az, hogy például az Olaszliszkán meglincselt tanárember felesége nem intézett még beszédet a magyar néphez a bolsevista uralom ellen, amely rákosista módon megölette az ő férjét? Miért van az, hogy ezt az asszonyt nem butította el a tragédia, nem vált senki pojácájává, hanem megőrizte méltóságát és tartását, és még csak a cigányság azonnali likvidálását se követelte, holott neki aztán még tényleg frissek a sebei.
Nem tudom. De talán azért, mert ez az egyetlen lehetséges mód, hogy az ember megőrizze és ápolja szerettei emlékét.”
Nos „Megyesi „Wurlitzer” Gusztáv gyerekét alighanem nem likvidálta a kommunista néphadsereg, különben napjainkban talán még „véresszájú” is lehetne, és micsodájának igazgatása helyett esetleg a kommunisták eltakarodását követelné naphosszat, de hát szerencséje volt. Így - legalábbis e miatt - nem kell pojácává válnia, mint Pozsárnénak, akit ugye „elbutított a tragédia”.
Valójában azonban, amellett, hogy Megyesi „Wurlitzer” Gusztáv egy visszamaradt komcsi világ pojácája, egy rosszindulatú és aljas figura is, a még el nem paterolt médiakajmánok gyöngyszeme, aki vette a bátorságot arra (és miért is ne, hiszen a „nekünk mindent szabad” csapatában focizik),
- hogy szűk kis agyával, vagy talán szándékosan? - elhalgassa a megmozdulás valódi célját (Aggódás a gyerekek jövőjéért).
- hogy megsértse Pozsárnét, aki - hála Istennek - ezt már fel sem veszi, mert miután megölték a fiát, immár lassan 20 éve tűri a visszamaradt aljas kommunisták cinikus és megalázó viselkedését vele szemben.
- hogy megsértse Wittner Máriát, akinek állítólag az IQ-jával van baj, bár én azt hiszem, hogy ezt az IQ kérdést inkább „Wurlitzer” Gusztival kapcsolatban kellene firtatni, ugyanis irományában ez az „abzacc” olyannyira idióta. (Ilyesmiért kapta Guszti azt a rehedli kitüntetést?), Javaslom, hogy írjon Guszti néhány sort az ötvenhatos matematika-professzorokról.
- hogy Orbán Viktort is belekeverje, és elejtsen egy-két gúnyos megjegyzést, godolom így nagyobb volt a fizetés.
- Hogy megsértse Szögi tanár úr feleségét pusztán azzal, hogy ide citálja tragédiáját, példának használja. Vajon mi köze hozzá?
No és még néhány apróság. Vajon lehet egy százféle-díjas újságíró annyira stupid, hogy összemosson egy köztörvényes bűncselekményt a Kádár-rezsim és maradványa államilag dotált néphadseregének embertelen és cinikus viselkedésével? Nem hiszem. Azt gondolom, hogy mindössze jól látja el a rábízott feladatot. Közli velünk, hogy ne pofázzunk, mert erre ő úgyis csak a micsodáját fogja igazgatni, és egyébként is vegye tudomásul az a több száz édesanya, akinek a gyermekét egy gátlástalan (egyébként pedig kommunista!) banda megölte,
hogy „fogja be”, ne legyen pojáca, mert a kulturált viselkedés a néma gyász!
Nos ekkora baromsággal régen találkoztam. Eddig az ÉS-t nem olvastam, mert nem voltam kíváncsi a szoci-libsi gyalázkodásokra, de, ha ennyire tragi-humoros, akkor ezúttal -igérem -vásárolni fogom.
Ja és még egy dolog „Wurlitzer” Guszti. Az asszonyok azért „hajigálták” a virágokat, mert a te kenyéradó gazdád történelmi kegyeleti helyeket kerített el. Látod erről írhatnál egy kormányt-elmarasztaló kemény cikket. (Megszolgálhatnád legalább valóban egy-két díjadat).
filantrop
Múlt év november 11.-én a Magyarországi Jogsértettekért Egyesület szervezésében mintegy 80 fő fekete ruhás édesanya vonult fel, akiknek gyermekeit sorkatonai szolgálatuk alatt megölték, és akik jogot éreztek arra, hogy még élő gyermekeik jövőéért való aggódásuknak hangot adjanak A megmozduláson részt vett Wittner Mária fideszes képviselő-asszony is.
A megmozdulás képei és Pozsár Jánosné beszéde megtalálható az Egyesület honlapján: www.maje.hu.
Megyesi Gusztáv, „wurlitzer” díjas papirkapirgáló agytekervényeibe ebből vajmi kevés ment át, és az alábbi böffenetet jelentette meg az ÉS-ben múlt év novemberében (Az ÉS természetesen - színvonalának megfelelően - helyet biztosított a fércnek) .
„Pozsárné
Múlt hét végén hetven gyászoló asszony indult el a déli harangszóra a Bazilika elől, hogy körbejárják a várost, így emlékezvén a Kádár-rendszer alatt, sorkatonai szolgálat közben elhunyt fiaikra, egyszersmind tiltakozván a "közjogi méltóságokká vált gyilkosok ellen". Útjuk során a Földművelésügyi Minisztérium boltíve alatt is megálltak, ahol Pozsár Jánosné rögtönzött beszédet tartott. Ebben elmondta, hogy a ma uralmon levők semmiben se különböznek az egykori rákosistáktól, "ma véresre verik fiainkat, kilövik a szemüket, szétverik a fejüket, összetörik a bordáikat, s aki ellenük van, az nem más, mint fasiszta csőcselék, ezt mondta 56-ban Gerő is".
Ezután szegfűket és krizantémokat hajigáltak a Parlament elé, majd hazamentek.
Na most magára valamit is adó újságíró ebből már egy nyolcsoros glosszát se ír, annyira telítődött az efféle beszédekkel, annyira immúnissá vált, s valószínűleg azért, mert ezek a szavak, hogy kommunista, hazaáruló, gyilkos, az égvilágon semmit se jelentenek, maximum annyit, mint mikor az ember azt mondja a buszmegállóban, hogy b'meg, majd megvakarja a micsodáját.
Hanem Pozsárné mégiscsak a Magyarországi Jogsértettekért Egyesület nevű szervezet, a gyászoló anyák vezetője volna. Pozsárné fiát is még 1987-ben a budaörsi laktanyában most már csaknem teljes bizonyossággal lelőtték, ám azóta se tudni, hogy kik és miért. Nem kell ahhoz az embernek hasonló tragédiát átélnie, hogy megértse és elfogadja, hogy ez életre szóló traumát okoz mindenkiben. Pozsárné a történtek után már sohase lehetett az a Pozsárné, aki előtte volt. A fia ügyére tette fel hátralevő éveit, civilként még a Honvédelmi Minisztériumban is dolgozott a kilencvenes évek elején, minden héten róla szólt a sajtó, aztán nagy csend következett. Most aztán hetven asszony élén felbukkant újra, hogy elhunyt fiaikra emlékezzenek, a már idézett szavakkal.
Az én kérdésem nem az, hogy szabad-e szörnyülködni Pozsárnén, aki persze nem állította egy szóval sem, hogy személyesen a Gyurcsány nevű, közjogi méltósággá vált gyilkos lőtte főbe a fiát, ámbár, ha valaki evvel állna elő, nyilván hajlana rá, hogy elhiggye. Még csak az se érdekel, hogy áldozat-e ő, amennyiben a mai Magyarországnak legalább a fele már hosszú ideje szinte kiköveteli az efféle beszédeket, a demagógiát, a végletekig való leegyszerűsítését mindennek, ami az útjába kerül, s most már a halálnak is: emitt gyilkosok, hóhérok, amott a romlatlan nép, a fiaink, akik mi vagyunk, áldozatok, akiket a végén megölnek.
Ahhoz, hogy például Wittner Mária mára már a puszta megszólalásával lejárassa egész ötvenhatot, azt a benyomást keltve az utókorban, hogy ötvenhat főszereplőinek az IQ-ja is nagyjából enynyi volt, kellett a fogadókészség is. Wittner Mária ma a parlamentben ül, s maga se tudja, hogy miért. Mécs Imrét azért nem sorolom ide, mert ő nem hős, sőt, éppen ő árulta el ötvenhat ügyét, amennyiben halálraítéltként is életben maradt, mégpedig nyilván azért, mert átállt, különben ugye, miért nem akasztották fel. Igaz, hogy Wittner Mária is életben maradt halálraítéltként, ám az övé más eset, mert őt azóta a kádári rendszert egymaga lebontó (sőt, alighanem az ötvenhatos forradalmat is kirobbantó) örökös miniszterelnök, államférfi kérte fel képviselőnek.
Mondom, nem ez a kérdés. Hanem, hogy miért van az, hogy például az Olaszliszkán meglincselt tanárember felesége nem intézett még beszédet a magyar néphez a bolsevista uralom ellen, amely rákosista módon megölette az ő férjét? Miért van az, hogy ezt az asszonyt nem butította el a tragédia, nem vált senki pojácájává, hanem megőrizte méltóságát és tartását, és még csak a cigányság azonnali likvidálását se követelte, holott neki aztán még tényleg frissek a sebei.
Nem tudom. De talán azért, mert ez az egyetlen lehetséges mód, hogy az ember megőrizze és ápolja szerettei emlékét.”
Nos „Megyesi „Wurlitzer” Gusztáv gyerekét alighanem nem likvidálta a kommunista néphadsereg, különben napjainkban talán még „véresszájú” is lehetne, és micsodájának igazgatása helyett esetleg a kommunisták eltakarodását követelné naphosszat, de hát szerencséje volt. Így - legalábbis e miatt - nem kell pojácává válnia, mint Pozsárnénak, akit ugye „elbutított a tragédia”.
Valójában azonban, amellett, hogy Megyesi „Wurlitzer” Gusztáv egy visszamaradt komcsi világ pojácája, egy rosszindulatú és aljas figura is, a még el nem paterolt médiakajmánok gyöngyszeme, aki vette a bátorságot arra (és miért is ne, hiszen a „nekünk mindent szabad” csapatában focizik),
- hogy szűk kis agyával, vagy talán szándékosan? - elhalgassa a megmozdulás valódi célját (Aggódás a gyerekek jövőjéért).
- hogy megsértse Pozsárnét, aki - hála Istennek - ezt már fel sem veszi, mert miután megölték a fiát, immár lassan 20 éve tűri a visszamaradt aljas kommunisták cinikus és megalázó viselkedését vele szemben.
- hogy megsértse Wittner Máriát, akinek állítólag az IQ-jával van baj, bár én azt hiszem, hogy ezt az IQ kérdést inkább „Wurlitzer” Gusztival kapcsolatban kellene firtatni, ugyanis irományában ez az „abzacc” olyannyira idióta. (Ilyesmiért kapta Guszti azt a rehedli kitüntetést?), Javaslom, hogy írjon Guszti néhány sort az ötvenhatos matematika-professzorokról.
- hogy Orbán Viktort is belekeverje, és elejtsen egy-két gúnyos megjegyzést, godolom így nagyobb volt a fizetés.
- Hogy megsértse Szögi tanár úr feleségét pusztán azzal, hogy ide citálja tragédiáját, példának használja. Vajon mi köze hozzá?
No és még néhány apróság. Vajon lehet egy százféle-díjas újságíró annyira stupid, hogy összemosson egy köztörvényes bűncselekményt a Kádár-rezsim és maradványa államilag dotált néphadseregének embertelen és cinikus viselkedésével? Nem hiszem. Azt gondolom, hogy mindössze jól látja el a rábízott feladatot. Közli velünk, hogy ne pofázzunk, mert erre ő úgyis csak a micsodáját fogja igazgatni, és egyébként is vegye tudomásul az a több száz édesanya, akinek a gyermekét egy gátlástalan (egyébként pedig kommunista!) banda megölte,
hogy „fogja be”, ne legyen pojáca, mert a kulturált viselkedés a néma gyász!
Nos ekkora baromsággal régen találkoztam. Eddig az ÉS-t nem olvastam, mert nem voltam kíváncsi a szoci-libsi gyalázkodásokra, de, ha ennyire tragi-humoros, akkor ezúttal -igérem -vásárolni fogom.
Ja és még egy dolog „Wurlitzer” Guszti. Az asszonyok azért „hajigálták” a virágokat, mert a te kenyéradó gazdád történelmi kegyeleti helyeket kerített el. Látod erről írhatnál egy kormányt-elmarasztaló kemény cikket. (Megszolgálhatnád legalább valóban egy-két díjadat).
filantrop